"A törzsfőnök pontosan velem szemben foglalt helyet, lábát maga alá húzta, mintha párnán ült volna; előrehajolt, egyenesen a szemembe nézett. Valaki a körön kívülről kezébe adott egy folyadékkal telt kőserleget. Belekortyolt. Átható tekintetét, amellyel a szívem mélyére látott, nem vette le rólam, míg a serleget átadta a jobbján ülőnek. Azután így szólt:
- Mi, a Mindenható igaz népének törzse elhagyjuk a Földet. Eldöntöttük, hogy fennmaradó időnkben a szellemi lét legmagasabb fokán éljük az életet: szüzességet fogadtunk, a test önmegtartóztatását választottuk. Nem lesznek többé gyermekeink. Amikor elmennek legfiatalabbjaink is, vége lesz az emberi fajnak.
Örökkévaló lények vagyunk. Több hely van a világmindenségben, ahol a lelkek arra várnak, hogy kövessenek bennünket és megtestesüljenek. Mi az első lények közvetlen leszármazottai vagyunk. Az idők kezdete óta kiálljuk a túlélés próbáját, rendíthetetlenül őrizzük az ősi értékeket és törvényeket. A mi közösségi tudatunk tartja egységben a Földet. És most eljött az ideje, hogy elhagyjuk e helyet. Az emberek megváltoztak, elherdálják lakóhelyünk lelkét. Elmegyünk, hogy az égben egyesítsük.
Rád esett a választás, mutáns hírnök, hogy megmondd a tieidnek: mi elmegyünk innen. Elhagyjuk Földanyánkat. Könyörgünk, hogy belássátok végre, mit tesz a ti életmódotok a vizekkel, az állatokkal, a levegővel, mit tesztek önmagatokkal. Könyörgünk, hogy rátaláljatok a helyes útra, és ne engedjétek elpusztulni ezt a világot. Most még visszanyerhetitek az igazi létezés sérthetetlen szellemét. Még van idő, hogy kellő figyelemmel, törődéssel véget vessetek a bolygón tomboló pusztításnak, de mi már nem tudunk tovább segíteni nektek. A mi időnk lejárt. Megváltoztak az esőzések, megindult a fölmelegedés, és látjuk, hogy évről évre fogyatkoznak a növények, az állatok. Tovább már nem tudunk emberi formát adni a lelkeknek, mert hamarosan víz és élelem nélkül marad a sivatag.
Megvilágosodott az elmém. Most végre megértettem. Azért fedték fel magukat és kerestek egy kívülállót, mert hírnökre volt szükségük. De miért éppen engem választottak?
Felém nyújtották a serleget. Ittam egy kortyot. Égette a torkom, olyan íze volt, mintha ecetet és whiskyt kevertek volna össze. Továbbadtam az edényt.
A törzsfőnök még nem fejezte be. - Most ideje nyugovóra térni, megpihentetni testedet, gondolataidat. Jó éjszakát, nővérem. Holnap ismét beszélgetünk.
Békítő férfias, idős arca olyan gyűrött és barázdált volt, akár a vidék, amelyen végigvándoroltunk. Belekezdett hát a történetbe, mely szerint az idők kezdetén, amelyet ők álomidőnek neveznek, minden szárazföld egy volt. A Mindenható megteremtette a világosságot, és az első napkelte szilánkokra zúzta az örökös sötétséget. A végtelen űrt milliónyi égitest töltötte ki, köztük a mi bolygónk. Egyhangú és élettelen volt, felszíne kopár, csupasz. Néma csönd vont köréje burkot. Egyetlen virág sem hajladozott, szellő sem rezdült. Nem verte fel madárdal az űr némaságát. Ekkor a Teremtő értelmet adott az égitesteknek, mindegyiknek mást és mást. Először életet lehelt a miénkbe, azután megszülettek a vizek, a levegő, a föld. Az élet minden formájában megjelent. Az én népem szerint a mutánsok számára nehezen felfogható az, akit Istennek neveznek, mert csak formákban képesek gondolkodni. Mi nem úgy képzeljük el a Mindenhatót, mintha nagysága, alakja és súlya volna. Ő a lényeg, a teremtés, a tisztaság, a szeretet, a mérhetetlen, kifogyhatatlan erő. Sok törzsi legenda szól a szivárványkígyóról, az erő és tudatosság áramlásának jelképéről, hiszen az áramlás kezdetét teljes nyugalom előzi meg, aztán megindul a hullámzás, s belőle hang, szín és forma keletkezik.
Megértettem, hogy Ooota nem az éber vagy akár alvó emberi lény tudatosságát igyekezett tolmácsolni, hanem a teremtő tudatot. Mert az a minden, a lényeg. Benne él a kövekben, a növényekben, az állatokban, az emberiségben. Isten megteremtette az embert, ám testünk csupán örökkévaló lelkünk házául szolgál. Szerte a világegyetemben vannak helyek, amelyek más örök életű lényeknek adnak otthont. Törzsük hite szerint a Mindenható először megteremtette az asszonyt, és aztán varázsolta életre a világot. A Mindenható nem személy. Ő Isten, a legfőbb lény, a határtalan jóság, az oltalmazó hatalom. Energiáját kiterjesztette mindenre és megteremtette a világot.
Hitük szerint Isten a maga képmására alkotta az embert, de nem fizikai értelemben, hiszen ő testetlen. A lelkek szintén Isten hasonmásai, hiszen képesek a tiszta szeretetre, a békére, az alkotásra és a gondviselésre. Mi, emberek szabad akaratot kaptunk, valamint ezt a bolygót, hogy itt megismerhessük az érzelmeket, amelyek az emberi testben lakozó lélekben hevesen törnek fel.
Az álomidőnek három korszaka van. Kezdetben volt az idők kezdete; az álomidő azt a szakaszt is felöleli, amikor a föld már megteremtetett, de még nem nyert formát. Az ember legelső ősei, érzelmeiket, tetteiket próbálgatva minden megkötöttség nélkül éltek, és azt gondolták, hogy nem kell fékezni indulataikat, szabadon dönthetnek. Vagy találtak, vagy teremtettek okot a haragjukra, hogy féktelen dühük kitörhessen. Ám a bosszúvágy, a mohóság, a gerjedelem, a hazugság és a hatalomvágy nem vezet semmire, nem ezeket az érzelmeket kell fejlesztenünk. Ezért kellett eltűnniük a föld színéről a legelső embereknek. Helyüket kőtömbök, vízesések, sziklák és más jelenségek foglalták el. Ezek még ma is léteznek a világon, és intő például, tanulságul szolgálnak mindazoknak, akik elég bölcsek ahhoz, hogy okuljanak belőlük. A valóságot a tudatosság alkotta meg. Ezután kezdetét vette az álomidő harmadik korszaka, a jelenkor. Az álom még mindig tart, és a tudat azóta is egyre formálja a világot."
--------------
"A nap folyamán megváltozott, megerősödött a szél, és szemünket, egész testünket telefújta homokkal. Lábunk nyoma, ahogy megjelent a talajon, úgy el is tűnt, elfújta a szél. Szememet erőltetve próbáltam túlnézni a vörös porfelhőn – mintha vörös szemüveget tettem volna szememre. Végre menedékre leltünk egy sziklás hegygerinc tövében, és összekuporodva védtük magunkat a kíméletlen homokvihar elől. A bőrökbe bugyolálva kucorogtunk, az orrunk összeért. Beszélgettünk.
