Méltatlanul elfeledett fűszernövény a lestyán, pedig a vasárnapi húsleves nélküle egyáltalán nem olyan, mint amilyen gyerekkori emlékeinkben. Emellett a népi gyógyászat számtalan kedvező élettani hatása miatt gyógynövényként is számon tartja.
A lestyán őshazája Dél- és Nyugat Ázsia, de Európában is termeszthető. A história szerint hazánkba római közvetítéssel került. Évelő növény, tőosztással és magról is szaporítható. A növény föld feletti része nem viseli jól a hideg időt és a fagyokat, de a gyökérzete átvészeli a telet, és tavasszal új hajtásokat hoz. Fény és vízigénye jelentős. Csak napsütötte területen és bőséges locsolás mellett növekszik ízletes és illatos növénnyé. Árnyékban, száraz területen is megél, de ekkor illóanyag tartalma és ezzel élvezeti értéke is nagymértékben csökken. A lestyánt a köznyelv maggifűnek is nevezi, hiszen a növény minden részének illata zellerre emlékeztet, és levelei a fűszerkeverékek és leveskockák elmaradhatatlan alkotórésze. Levelei frissen vagy szárítva levesek, főzelékek, saláták, sajtok és húsok, magjai likőrök, pálinkák, saláták, de akár rizs és kenyértészták aromás ízesítője. Nagymamáink sohasem hagyták ki a lestyánt a vasárnapi húslevesből. Elég egy csipetnyi lestyán és a leves illatosabb és harmonikusabb ízű lesz.
Amíg a növény föld feletti részét ételek fűszerezésére használják, a földben megbújó gyökérzetét gyógynövénykét tartják számon. A lestyánlevelek nyár elejétől ősz végéig gyűjthetők, a gyökereket viszont csak ősszel érdemes felszedni.
A lestyánt elsődlegesen vízhajtóként használják, vízhajtó teakeverékek és főzetek elmaradhatatlan komponense, de a gyökérből készült tea önmagában is fogyasztható. A lestyánból készült főzetet a vesekő illetve a vesehomok kialakulásának megelőzésére is alkalmas. Mivel a lestyántea fokozza a veseműködést fogyasztása ellenjavallott terhes nők, elégtelen veseműködés és húgyúti gyulladások esetén. A népi gyógyászat vízhajtó hatásán kívül étvágyjavító és görcsoldó szerként is jegyzi.
