Király Éva blogja

  A tanító tanítása
Sok évvel ezelőtt Mrs. Thompson 5. osztálya előtt állt, és azt a
hazugságot mondta a gyerekeknek, hogy mindegyiket egyformán szereti. De
ez lehetetlen volt, mert az első sorban egy Teddy nevű kisfiú olyan  
rendetlen és figyelmetlen volt, hogy Mrs. Thompson valójában
élvezettel írt  a feladataira vastag piros ceruzával nagy X jeleket, és a
lap tetejére a  legrosszabb érdemjegyet írta.
Egy napon Mrs. Thompson a gyerekek régi bizonyítványait nézte át, és
megdöbbent Teddy előző tanítóinak bejegyzésein.
"Teddy tehetséges gyerek, gyakran jókedvűen kacag. Munkáját pontosan
végzi és jó modorú. Öröm a közelében lenni" - írta első osztályos
tanítója.
 Második osztályos tanítója ezt írta: "Teddy kitűnő tanuló,
osztálytársai nagyon szeretik, de aggódik, mert édesanyja halálosan
beteg. Az élet Teddy számára valódi küzdelem lehet.
 Harmadik osztályos tanítója ezt írta: "Édesanyja halála nagy
megrázkódtatás a számára. Igyekszik mindent megtenni, de édesapja nem
nagyon törődik vele,  és otthoni élete valószínűleg hamarosan nehezen
elviselhető lesz számára, ha nem történik valami változás az
életében."
 Negyedik osztályos tanítója ezt írta: "Teddy visszahúzódó és nem sok
érdeklődést mutat az iskola iránt. Nem sok barátja van, és néha alszik
az osztályban."
 Ezeket olvasva Mrs. Thompson ráébredt a problémára és elszégyellte
magát. Még rosszabbul érezte magát amikor a Karácsonyi ünnepen
tanítványai fényes papírba csomagolt, gyönyörű szalaggal átkötött
ajándékait
bontogatta, és köztük meglátta Teddy ajándékát a fűszeresnél kapható
vastag barna papírba bugyolálva.
 Mrs. Thompson a gyerekek előtt előtt bontogatta az ajándékokat és
gondosan nyitotta ki Teddy csomagját. Néhány gyerek nevetni kezdett,
amikor meglátta a kövekkel kirakott karkötőt, amiből néhány kő
hiányzott, és mellette egy  negyed üvegnyi parfűm volt. De a gyerekek
nevetése abbamaradt, amikor
hallották, ahogy felkiált: "Milyen szép karkötő!", és látták ahogy
felveszi a karkötőt és csuklójára cseppent a parfűmből.
 Teddy Stoddard egy kicsit tovább maradt az iskolában, hogy
megszólíthassa,  "Mrs. Thompson, ma olyan volt az illata, mint
valamikor édesanyámé."
 Legalább egy órán keresztül sírt, amikor a gyerekek elmentek. Attól a
naptól kezdve nem olvasást, írást és matematikát tanított. Elkezdte a
gyerekeket tanítani.
  Mrs. Thompson különös figyelmet szentelt Teddynek. Ahogy dolgozott
vele, Teddy elméje mintha életre kelt volna. Minél több bátorítást
kapott, annál gyorsabban reagált. Év végére Teddy az osztály élére
került, és hazugsága  ellenére, hogy minden gyerekeket egyformán
szeret, Teddy legkedvesebb diákja lett.
 Egy évvel később egy üzenetet talált Teddytől, amit az ajta alatt
csúsztatott be. Az állt benne, hogy ő volt élete legjobb tanítója. Hat év
múlt el, amikor egy újabb üzenetet kapott Teddytől. Azt írta, hogy
befejezte a középiskolát, az osztályában harmadik volt az élen, és
Mrs. Thompson még mindig a legjobb tanítója.
  Négy évvel később egy újabb üzenet érkezett, amiben azt mondta el,
hogy bár voltak nehéz időszakok, kitartott tanulmányai mellett, és
hamarosan egyetemi diplomát szerez, legmagasabb kitüntetéssel.
 Biztosította Mrs. Thompsont, hogy még mindig a legjobb és
legkedvesebb tanára, aki valaha is volt.
 Még négy év telt el, és újra levél érkezett Teddytől.
Ebben elmondta, hogy miután megszerezte diplomáját, elhatározta, hogy
tovább tanul. Hozzátette, hogy még mindig a legjobb és legkedvesebb
tanítója, aki  valaha is volt. Ez alatt a levél alatt az aláírás
hosszabb volt: Dr. Theodore F. Stoddard.
 A történetnek nincs vége itt. Azon a tavoszon újabb levél érkezett.
Teddy elmondta, hogy találkozott egy lánnyal, és nősülni készül.
Elmondta, hogy az apja már két évvel azelőtt meghalt, és kérdezte, hogy
Mrs. Thompson elfoglalná-e a vőlegény édesanyja számára
fenntartott helyet. Természetesen  Mrs. Thompson elfogadta a
meghívást.
A régi karkötőt vette fel, amiről kövek hiányoztak, és azt a parfűmöt
cseppentette magára amire Teddy úgy emlékezett, hogy utolsó együtt
töltött Karácsonyukkor viselte az édesanyja.
 Megölelték egymást, és Dr. Stoddard Mrs.Thompson fülébe súgta,
"Köszönöm, Mrs. Thompson, hogy hitt bennem. Hálásan köszönöm, hogy
segített nekem, hogy fontosnak érezzem magam, megmutatta nekem, hogy
számítok, és az életem érték."
Mrs. Thompson könnyekkel a szemében visszasúgta, "Teddy tévedsz. Te
voltál az, aki megmutattad nekem, hogy számítok, és az életem érték.
Amikor találkoztam veled megtanultam, hogy hogyan érdemes tanítani."